A fürdőhelyről - Rövid történet

Algyógy helység az Algyógy folyó alsó folyásának és a Maros folyónak a találkozásánál terül el, egy medencében, amit az Érchegység utolsó nyúlványa alakított ki. Régészeti szempontból Algyógy község az ősi dák Germisara (Germi-forró, sara-forrás) településről nevezetes, amely a mostani község határában terült el és a római megszállás idején Thermae Germisara vagy Germisara Cum Thermis néven vált ismertté.

1506-ban Algyógy helység egy feudális birtok székhelye volt, amely két havasalföldi fejedelem, Radu cel Mare és Neagoe Basarab tulajdonában is volt. Jelenleg ezeknek a termáknak a helyén működik az Algyógy fürdő és gyógykezelő központ, amely 350m magasságban terül el, ma is megkapó geológiai vívódással teli vidéken, amely megmagyarázza ezeknek a mezotermális forrásoknak (kb. 30 C° ) a létrejöttét.

Az első világháború után 1914-1918, Algyógy alapszékhely lesz, 31 falu tartozik hozzá. Mindegyik falu a régmúlt vagy a közelmúlt emlékeit őrzi.

Helyzetéből kifolyólag, Algyógy község kellemes mérsékelt éghajlatnak örvend, a vízhálózatának elosztása lehetővé tette egy különleges mikroklima kialakulását, amely megfelelő feltételeket teremtett a fa-, de különösen egyes igényes fajták – mandula, szelid gesztenye stb. termesztésére.

Az évi középhőmérséklet 9,8C° .

Természetes tényezők egészségügyi kúrák számára: alkálikus ásványvizek, melyek kevés ként, szénsavat, magnéziumot tartalmaznak, mezotermális vagy termális (29-32 C°-os hőmérsékletűek); vastartalmú tőzegiszap, nyugtató környezet.

Gyógykezelési ajánlatok: mozgásszervi megbetegedések, nőgyógyászati betegségek, nutriciós problémák és anyagcserezavar, bőrgyógyászati elváltozások.

Római kori maradványok

A Rómaiak Dombja vagy a termálvizes algyógyi Barlang – Germisara.

A római termálfürdők (Germisara) megtartották majdnem eredeti formájukat az ókorból, melyek a mostani Algyógy fürdő területén épültek, egy kör alakú promontóriumban, amelynek átmérője 90-92 m volt. A fürdők két időszakban működtek (Germisar és később Dodonis termái néven). Aszklépios és Égeeisz szobrainak feltárása hiteles képet ad arról, milyen mozgalmas élet folyt abban az időben.

Itt fedeztek fel egy Nimfáknak felajánlott templomot is, azonkívül oltárokat, szobrokat, érméket és nemesfémből készült tárgyakat (hét arannyal bevont szavazó táblácskát).